Calypso (remix)

Kegyetlen hajnal, jéghideg,
Az arcomat friss szél csapja meg.
A tenger felé indulok,
Maradni tovább nem tudok.

Vörösen ragyog, lángol az ég,
Ilyen vadnak nem láttam még.
A dombról figyelsz, jól tudom,
És nem látszik rajtad a fájdalom.

Ott állsz a dombon Calypso,
A magánynak örök mementó,
Ne gyűlölj engem, Calypso!
Ott állsz a dombon Calypso,
A magánynak örök mementó,
Ne gyűlölj engem, Calypso!

Az ár hozott, az apály visz el,
A holdban többé már nem hiszel.
Elmúlt egy tél, elmúlt egy nyár,
A hajó kész, a tenger is vár.

Kérd meg nekem az isteneket,
Küldenének erős szelet,
Hisz a dombról figyelsz, jól tudom,
De nem látszik rajtam a szánalom.

Ott állsz a dombon Calypso,
A magánynak örök mementó.
Ne gyűlölj engem, Calypso!
Ott állsz a dombon Calypso,
A magánynak örök mementó.
Ne gyűlölj engem, Calypso!

1984 (remix)

Az álmaimat gépek rázzák,
Hogy ne tudjak aludni,
Hogy folyton fáradt legyek,
És ne érdekeljen semmi, de semmi, de semmi, de semmi...

A szépségedet elcsúfítják,
Hogy ne tudjál kitűnni,
Így veszélytelen leszel rájuk
Akár az összes többi...

Várom, hogy egy angyal érkezzen,
És fizzesek a bűnért, ha vétkeztem,
És ha el kell mennem innen, meglehet,
Hogy Te temeted el a testemet!
Várjuk, hogy egy angyal érkezzen,
És én fizetek a bűnért, mert vétkeztem,
És ha el kell mennem inne, hát elmegyek,
De kérlek, temesd el a testemet!

Nagy Testvéred figyel Téged,
A hangja rádszól a falakból,
Mindenütt ott van, érzed,
Mégsem látható sehol...

Várom, hogy egy angyal érkezzen,
És fizzesek a bűnért, ha vétkeztem,
És ha el kell mennem innen, meglehet,
Hogy Te temeted el a testemet!
Várjuk, hogy egy angyal érkezzen,
És én fizzetek a bűnért, mert vétkeztem,
És ha el kell mennem innen, hát elmegyek,
De kérlek, temesd el a testemet!

Ősi láng (remix)

Minden szó olyan jó,
Olyan forró, olyan vigasztaló.
De a száj csak vár,
Érzi már: kimondani fáj.
Így csak hallgatunk,
A büszkeségtől elnémulunk...

Késő lesz sírni, ha eltűntem,
Most próbálj gondolni rám!
Most lobogjon a szemünkben
Az az ősi, ősi láng!

Itt a pillanat, de elszaladt,
De több lehetőség nem maradt,
Hogy szólj, hogy kérj, hogy beszélj,
Hogy a szívemhez érj.
Most is csak hallgatunk,
És lehet, hogy örökre megnémulunk...

Késő lesz sírni, ha eltűntem,
Most próbálj gondolni rám!
Most lobogjon a szemünkben
Az az ősi, ősi láng!

Hívj és várj,
Ha érkezem, magadba zárj,
És féltsd, és szoríts,
Úgy kell, hogy bátoríts!
És lángolj velem,
És tetszeni fog, hogy a tűz vagy nekem...

Késő lesz sírni, ha eltűntem,
Most próbálj gondolni rám!
Most lobogjon a szemünkben
Az az ősi, ősi láng!

Nem érdekel (remix)

Nem vártál,
Nem hívtál,
Nem féltél,
Hazudtál,
Engem már,
Nem érdekel.

Viseld el
Hogy menned kell,
Nekem így is fáj,
És úgy is fáj,
Na de engem már
Nem érdekel.

Én próbáltam,
És jó voltam,
De meguntam
Hogy hazudtam, tovább
Engem már
Nem érdekel.

Én szenvedtem,
És más lettem.
Megváltoztam,
Fogd már fel!
Engem már
Nem érdekel!

Vártam hogy változz,
És többé meg ne alázz,
De nem változott semmi,
Maradt a gyász...

Azóta feketében járunk,
Gyászoljuk a jövőt,
Ami a miénk lehetett volna de megöltük őt...

Ébredj fel,
Mert látnod kell ,
Hogy csak megszokásból
Fogadsz el,
Pedig engem már
Nem érdekel!

Figyelj jól,
Mert mostantól
Magányos ágyban
Ébredsz fel,
Figyelj már
Vagy nem érdekel?!?

Vártam, hogy változz,
És többé meg ne alázz,
De nem változott semmi
Maradt a gyász...

Azóta feketében járunk,
Gyászoljuk a jövőt,
Ami a miénk lehetett volna de megöltük őt...

Nem érdekel már!

Valami véget ért (remix)

Forró betonon hasalok
Távoli hang csak a gyász,
Lassan lüktet egy ér,
Fellobog lassan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér,
Ó, csak játszik a szél,
Tudom, már messze vagy rég,
Bennem minden halk szavad él.

Halott virágok illatát
Nyögik a fák
És megrázkódik a táj,
Valami véget ért,
Valami fáj...

Ahogy fölémnő az éj,
Álmodni nem hagy a vád,
Ha becsukom fáradt szemem,
Tekinteted az arcomba vág.
Szemed tüzénél megvakulok,
De lassan újra feljön a Nap,
Nélküled semmi vagyok.

Halott virágok illatát
Nyögik a fák
És megrázkódik a táj,
Valami véget ért,
Valami fáj...

Forró betonon hasalok
Távoli hang csak a gyász,
Lassan lüktet egy ér,
Fellobog lassan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér,
Ó, csak játszik a szél,
Tudom, már messze vagy rég,
Bennem minden halk szavad él.

Halott virágok illatát
Nyögik a fák
És megrázkódik a táj,
Valami véget ért,
Valami véget ért,
Valami véget ért,
Valami véget ért,
Valami fáj...

Régi és új

Még bújik a Hold, pedig megy le a Nap
Az alkony tüze a hajadba kap
Mindig csak játszol velem
Add vissza a régi hitem!

Súlytalan vagy, akár a fény,
Félig sem igazi emberi lény
Megtehetnél valamit nekem
Add vissza a régi hitem!

Ó, minden él
És magába visszatér
Régi és új
Örök harca dúl.

Boldog vagyok, hogy élhetek,
Hogy általad nyertem életet.
Boldog vagyok akár a szó,
Mely egyszerűen kimondható.

Táncol velem a Mindenség,
Megtanulom, ha nem tudom még
Életemet sorssá teszem,
Visszaszerzem a régi hitem.

Ó, minden él
És magába visszatér
Régi és új
Örök harca dúl.

A vers mindig ugyanaz marad

Egyedül vagy, érteni szeretnéd
Keresed magad, de nem találod rég
Árnyékban ülsz, hatalmas falak alatt
Döntsd el a falat (döntsd le a falat),

A versből mindig szeretet fakad!

Akkor is, ha nem figyelsz rá ,
A vers mindig ugyanaz marad,
Bármilyen zenét akasztasz rá,
A vers mindig ugyanaz marad,.

Döntsd le a falat, gyógyísd meg magad!
A versből mindig szeretet fakad!

Megalázó kaland, kegyetlen ölelés,
Halvány ígéret, jéghideg nevetés.
Betegen ülsz, magányod fája alatt,
Gyógyísd meg magad (gyógyísd meg magad).

A versből mindig szeretet fakad!

Akkor is, ha nem figyelsz rá,
A vers mindig ugyanaz marad,
Bármilyen zenét akasztasz rá,
A vers mindig ugyanaz marad,

Döntsd le a falat, gyógyísd meg magad!
A versből mindig szeretet fakad!

Búcsúdal

Megőrízlek Téged féltett kincseim között
Őrizd meg Te is a verset a homlokod mögött!
Nem, erre az útra nem viszlek magammal
Nem én akartam, mások mondták: legyen ez egy búcsúdal.

Nem számít most már semmi,
Tudom, ennek így kellett lenni,
Hatszor hittem nekik,
Hetedszer már maguk sem hiszik...

Társak nem voltak,
Magam voltam csak,
Én már fáradok,
Mindent rádhagyok.
Kérlek engedj el,
Nekem mennem kell,
A csendnek hódolok,
Hallgass, hallgatok...

Éjjel a városban

Ma éjjel a városban
Nem égnek a fények
Sötét a völgykatlan
Én kereslek Téged.

A fájdalom sebei
Begyógyulnak az arcomon,
Rámmeredő tekintetekből
Kiolvasom saját bánatom...

vissza a főoldalra