Construction Time Again (1983)

1. Love, In Itself
2. More Than A Party
3. Pipeline
4. Everything Counts
5. Two Minute Warning
6. Shame!
7. The Landscape Is Changing
8. Told You So
9. And Then...
10. Everything Counts (reprise)

Még bőven az A Broken Frame Tour feledhetetlen koncertei zajlottak, amikor a Depeche Mode kijött 1983 januárjában az új maxijával, a Get The Balance Right!-tal. Egyértelművé vált, hogy Alan Wilder belépett a zenekarba: a dal ugyanis rendkívül táncolható volt, a szövegekből pedig eltűnt az A Broken Frame csendes szomorkodása, ehelyett hangos, tevékenységre buzdító volt a szöveg. A B oldalon is egy Alan-Martin mű hallható, az erősen az Oberkorn-ra emlékeztető The Great Outdoors!. A kislemez remekül sikerült, de nem kis meglepetésre messze nem lett olyan sikeres, mint ahogy azt várták. Az angliai tizenharmadik hely is csalódás (hiszen az album első maxijáról (???) van szó - legalábbis ekkor még azt hitték - és elvileg annak kellene a legsikeresebbnek lennie), ami még nagyobb gond, hogy sehol máshol a világon nem jött be igazán senkinek ez az előremutató, ám igazán nem fülbemászó, meglehetősen jellegtelennek számító dal. Alan Wilder első próbálkozása tehát nem jött be, ám ő nem tért vissza az A Broken Frame lágy szintihangzásához, hanem még tovább feszítette a húrt: affelé a hangzás felé közelített, amit már a The Sun And The Rainfall koncertverziójánál erőltetett. A turné hamarosan végetért, az együttesnek pedig elkészült nyárra az új albuma. Ehhez kellett még egy ütős, fülbemászó maxi. Egyértelműen az Everything Counts-ra esett a választás, és júliusban meg is jelent a maxilemez.

Az Everything Counts óriási siker lett. Az együttes iránt a Get The Balance Right!-nak is köszönhetően meglehetősen megcsappant az érdeklődés ekkortájt, ám ekkor szinte kétszer annyi rajongót szerzett a csapat, mint addig. A rendkívül érdekes, haladó hangzású Everything Counts hatodik lett Angliában, és ezzel a számmal sikerült az európai befutás is. A kislemez B oldalán elkészül az együttes 83-as jelenének programadó dala, a Work Hard!, egyszerű és kemény szövegekkel, valamint erős ipari hangzással. A sikeren felbuzdulva az együttes gyorsan kiadta az új albumot, Construction Time Again címen. Az albumból sok fogyott az Everything Countsnak köszönhetően, de szinte mindenkinek csalódást okozott. Mintha két teljesen különböző együttes készítette volna el az A Broken Frame-et és a Construction Time Again-t. Az első album megjelenése után kiadott maxi, a szeptemberi Love, In Itself már Top 20-ba sem került - a rajongók nagyon nehezen szokták meg az új, akkor még teljesen idegen zenei stílust.

Milyen is volt ez az új stílus? Elképesztő, ipari jellegű effektek (vascsörömpölés, üvegcsörömpölés, kőkemény sample hangok), és érzelem nélküli, politikus dalszövegek. A férfi-nő kapcsolat meg sem jelenik az albumon, annál inkább a felvilágosodott mondatok ("We had enough of this blind man´s bluff, you´ve kept us in the dark for long enough"), munkadalok, üzleti csalások, fegyverkezési verseny, társadalmi problémák, háborúk, környezetvédelem... Döbbenetes meglepetés.

Szó szerint kell venni, hogy a Construction Time Again gyökeresen különbözik mindentől, amit addig a Depeche Mode valaha is alkotott. Az albumon az egyetlen sláger az Everything Counts (igaz az nagyon be is jött), a többi dalról nem igazán lehet ezt állítani (talán még az And Then, ebből még kislemezt is akartak csinálni, de ehelyett a Love, In Itself-et hozták ki, nem is lett sikeres). Az albumra egy szó illik: kísérleti. És a legnagyobb meglepetés: a Get The Balance Right! fel sem kerül az albumra!!! Talán túl A Broken Frame-es volt a hangzása? Néhány Depeche Mode-rajongónak még ma is érdekes vitatéma, hogy a Get The Balance Right! az A Broken Frame vagy a Construction Time Again hangzásához áll közelebb.

És még valamiről híres ez az album: Alan Wilder itt lett végleges, mi több, oszlopos tagja az együttesnek. Ezen az albumon vett "leginkább" részt (meg az ugyancsak brilliáns Songs Of Faith And Devotion-on), és ebben az évben három saját száma is volt (tehát ő volt a szövegíró és a zeneszerző is, Dave-é volt a vokál), a Two Minute Warning, a The Landscape Is Changing és a Love In Itself maxilemez B oldalán található Fools. Három gyöngyszem.

Az image is megváltozott. A Get The Balance Right! klipje még meglehetősen idétlenke volt, az Everything Countsé pedig elég egyszerű, de találó. A Love, In Itself klipje egy futurista ipartalálkozóra emlékeztet leginkább. Vonatok (BB: Induljon a Banzáj...), hegyvidék, kohók, erőtől duzzadó emberek. Ebben a klipben Dave már befesti szőke csíkosra a haját, ami szinte védjegye lesz az 1984-85-ös években. Az album borítója is megváltozik: Dave látható rajta, ahogy éppen hegyet tör, kezében egy csákánnyal. Az egész képről hihetetlen erő és munkavágy sugárzik.

Nézzük az albumot! A nyitószám ismét tökéletesen találó: ez a második maxi, a Love, In Itself. Az album programadó dala, rendkívül érdekes, kísérleti hangzással. A kislemezverzió már nem annyira fület sértő, mint az albumverzió, ám a meglehetősen "véletlenszerűnek" tűnő szintihasználat még így is nagyon furcsának hat a szám végén. A leginkább különös dolog még így is a trombita, no meg a klip. A szövegek briliánsak, és a refrén pontosan elmondja, hogy mire számíthatunk az albumon: "There was a time when all of my mind was love... Now I find that most of the time love´s not enough in itself". A szerelem nem elég önmagában, kell mással is foglalkozni - mint ahogy foglalkoznak is később. A vonat továbbvisz minket egy őrületes sebességű partyba. Ez a More Than A Party, az együttes legőrültebb tempójú száma (194 Bpm, a végén meg lemérhetetlenül sok). A szövegek kb. ugyanarról szólnak, mint a Love In Itself szövegei: túl sokáig voltunk sötétségben, fényt, tudást, lázadást akarunk. Már ekkor feltűnik, hogy Dave hangja mennyivel erőteljesebb(re van állítva a stúdióban) mint az eddigiekben. Ez már az a hang, amelytől annyi ember lett rajongó. A vonat továbbszáguld a következő, Martin által énekelt dalba, a Pipeline-ba. A rajongók talán ezt a számot kedvelik a legkevésbé (emlékezetes, amikor a Music For The Masses Tour európai állomásain előadták, többször kifütyülték őket), s valóban, nem igazán üdítő ez a hatperces , igen vontatott, építkezésekre illő munkadal. A munka magasztalása, és a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetése a téma ("Taking from the greedy, giving to the needy"). A második és a harmadik számban az album két szélsőségén (túl gyors, túl lassú) túlestünk, jöhet a sláger, az Everything Counts . Az egyik legnépszerűbb dala az együttesnek, koncerteken a Just Can´t Get Enough mellett legtöbbször ezt adták elő az évek folyamán. Ipari, de mégis populáris hangzás, fülbemászó, Martin által énekelt refrén (ez az első eset, hogy a vokált Dave, a refrént pedig Martin énekli) és nagyon-nagyon profi szintihasználat. A szövegek többek között az üzleti élet csalásairól szólnak. Ötödikként az első Alan által komponált albumszámot, a Two Minute Warning -ot hallhatjuk. Ez a dal egy remekmű. Kemény, igazi Construction Time Again-es zenei fel és levezetés, közben pedig fantasztikus Alan-szövegek, az elképesztően eltalált refrénbe pedig annyiszor borsódzik bele az ember háta, ahányszor hallja... Nagyon érdekes Dave hangjának manipulálása, hiszen végig ő énekel, de a refrénben a hangját sokkal erősebbre és hatásosabbra állították. A dal a fegyverkezési verseny fokozódásáról, és a jövőnkről szól. A kemény csörömpölés után egy kicsit nyugodtabb vizekre evezünk, itt a Shame!, egy visszafogottabb dal, amit talán még az A Broken Frame-en is el tudnánk képzelni. Nagyon kererű, társadalmi problémákat feszegető szövegek, és profi szintihasználat. Az álom (és Alan) visszatér az újabb csodában, a The Landscape Is Changing -ben. A Love, In Itself után itt is feltűnik a trombita, de a fő csodálnivaló itt a dal egészen fantasztikus levezetése. Egy perc tökéletes, vegytiszta 1983-as Depeche Mode. A dal a környezetszennyezésről szól, a refrén pedig talán az egyik legfülbemászóbb a világon. Alan ismét nagyot alkotott, a szövegek egyszerűen briliánsak. A nyolcadik szám, a Told You So az album egyik legnagyobb buliszáma. Különösen itt Magyarországon, hiszen a dal vezérdallama erősen emlékeztet a magyar lakodalmas zenére. A dal bulihangulatát növeli a tapsikolás, ami szinte kötelező (különösen a Some Great Reward Tour óta). Ez annyiból áll, hogy a "They can go told you so" utáni két "tapsszerű" effektet (persze még valószínűbb, hogy valóban tapsoltak a stúdióban) két valódi, fej feletti tapssal illik helyettesíteni. Ezért is, meg a hangszerelés miatt is ez a dal rendkívül nagy partykedvenc. A szövegek viszont nagyon sötétek, talán a legsötétebben az együttes történetében. Háborúkról, viszályokról, hazugságokról hallhatunk. A baljós hangulatot azonban feloldja a briliáns című And Then..., ami valóban egy "Anthem" (Himnusz), hiszen a refrénben a munka és a haladás hitére szólít mindenkit, valamint arra, hogy a világot a fiataloknak kell újra felépítenie. A közepes tempójú, Dave által énekelt szám - amely egyébként kis híján kislemez lett - tökéletes zárása az albumnak. Még itt van egy kis záróka, az Everything Counts (reprise), ami általában a gyenge, egyszámos albumok végén szokott lenni, hogy egy kis hódító effekttel emlékeztessenek az album nagy slágerére, és hogy a gyanútlan, a dalra kedvet kapott hallgató oda is tegye mégegyszer a lejátszót (BB: Elmondatott). Talán ebből is az látszik, hogy mennyire nem bíztak ebben a valóban rendkívül kísérleti albumban az együttes tagjai. Pedig talán az egyik legjobb, de mindenképpen az egyik legtiszteletreméltóbb lemeze ez az együttesnek.

A Construction Time Againnel kezdődik sokak szerint a Depeche Mode igazi történelme, ám ennek ellenére nem tartozik a legkedveltebb alkotások közé, sőt... Pedig az album - ha néha sérti is a fület - merészen és erőteljesen elkezdett egy új stílust, a – nevezzük így - indusztriális szinti-popot, amelynek annyi követője és rajongója lett idők múltán. Az Everything Counts-szal pedig az együttes rálépett arra az útra, amely a halhatatlanság felé vezetett.

Készítette: Szigeti Laci.

vissza a lap tetejére || vissza a véleményekhez