The Singles 81-85+B oldalas számok
 |
1. Dreaming Of Me
2. New Life 3. Just Can´t Get Enough 4. See You 5. The Meaning Of Love 6. Leave In Silence 7. Get The Balance Right! 8. Everything Counts 9. Love, In Itself 10. People Are People 11. Master And Servant 12. Blasphemous Rumours 13. Somebody 14. Shake The Disease 15. It´s Called A Heart (az 1998-ban újra kiadott albumon 16. Photographic (some bizarre album version) 17. Just Can´t Get Enough (schizomix)) |
1.
Ice Machine 2. Shout! 3. Any Second Now (voxless) 4. Now, This Is Fun 5. Oberkorn (It´s A Small Town) 6. Excerpt From My Secret Garden 7. Further Excerpt From My Secret Garden 8. The Great Outdoors! 9. Work Hard! 10. Fools 11. In Your Memory 12. (Set Me Free) Remotivate Me 13. Flexible 14. Fly On The Windscreen |
Az 1984-es év - mindenfajta üldöztetés ellenére - az egyik legsikeresebb esztendő volt az együttes életében. Megjelent két nagyon sikeres kislemez, egy nagyon sikeres album és négy remek klip. Az 1984 szeptember 27.-én kezdődő Some Great Reward Tour minden állomása egy-egy újabb diadalmenet az együttes életében. A németországi sikereknek köszönhetően az együttes 1984 december 9.-án Hamburgban veszi fel az első hivatalos koncertvideoját, ami majd 1985-ben kerül forgalomba The World We Live In And Live In Hamburg címen. A következő, két nappal későbbi (december 11-i) böblingeni koncerten azonban a See You előadása alatt hatalmas robbanás és sikolyok rázzák meg a termet; felrobbant egy könnygázgránát. Az együttes megrendülten szakítja félbe a koncertet, és a maradék három számot (Shout!, Just Can´t Get Enough, Everything Counts) le sem játsszák.
A csapat komoly válságba került ezután az incidens után, úgy gondolták, hogy nem volna illő folytatni a turnét, de végül a további koncertezés mellett döntöttek. 1985-ben az együttes első ízben látogat el Japánba - a siker frenetikus (különösen az együttes egyöntetűen szőke hajának köszönhetően a japán tinilányok körében). Előszőr látogatnak át a vasfüggönyön túlra, és VII. 23-án (Martin születésnapján) megtörténik a feledhetetlen első magyarországi koncert a rákospalotai Volán-pályán. A négyezres magyarországi rajongótábor Dave-vel együtt énekli Martinnak a "Happy birthday to you"-t - nagy pillanatok!
Időközben itt az új dal is, a Shake The Disease, április végi megjelenéssel. A meglehetősen szokatlan stílusú, szívszaggatóan szép single nem igazán aratott nagy sikert, hiszen a dal kis túlzással az A Broken Frame hangzásvilágára emlékeztetett. Persze az angliai tizennyolcadik hely nem szégyellnivaló, különösen abban a DM-ellenes hisztériában, ami ekkortájt a BBC-be uralkodott.
Júliusban véget ért a talán a szükségesnél is hosszabb turné (igaz most be akarta pótolni az együttes azt a hiányt, amit a Construction Time Again Tour félbeszakításával szerzett a rajongóinak), és a következő kislemez, a szeptemberi It´s Called A Heart ( B oldalán: Fly On The Windscreen) után megindult a találgatás, hogy mégiscsak összedobnak egy albumot a fiúk? Nos, végül is "csak" egy gyűjteményes album lett a megoldás, az októberben megjelenő The Singles 81-85-en megtalálható volt az összes addigi kislemez, így végre méltó helyre került az 1983-ban albumról kiszorult Get The Balance Right!, valamint a két új szám, a Shake The Disease és az It´s Called A Heart is (1998-ban újra kiadták ezt a lemezt új borítóval és két plusz számmal, a Photographic legelső, 1981-es Some Bizarre Album verziójával, és a Just Can´t Get Enough "extended" verziójával, az ún. schizomixszel).
Az előzőeknél jóval vidámabb It´s Called A Heart sem volt
képes kirobbantani az együttest az "underground" közegből, Angliában
változatlanul csak a tizennyolcadik legjobb lett, ami a nagyobb baj, hogy
szinte sehol máshol a világon (Németországban sem!) nem jött be senkinek a
két új kislemez. A "huhogók" már az együttes gyors feloszlásáról
beszéltek, ami ekkortájt nem is lett volna meglepő. A The Singles 81-85 válogatás-album,
amelyre az együttes "csakazértis" feltette a Blasphemous Rumours-t,
végülis hatodik helyen zárt az angol listákon.
Az It´s Called A Heart egy kedves, pörgős alkotás, talán kevésbé hatásos, és elég szörnyű klipet forgattak hozzá. Érdekesség, hogy Martin és Alan is ezt a számot érzik a Depeche Mode szégyenének. Pedig annyira nem rossz, sőt zeneileg figyelemre méltónak nevezhető.
Amerikában Cathing Up With Depeche Mode! címen jelenik meg a válogatás, igazán nagy sikert nem aratva. Ott nem kerül fel a Leave In Silence, az Everything Counts, a People Are People (hiszen ezek már rajta voltak a csak Amerikában megjelent People Are People válogatáslemezen, érdekes, hogy a Love, In Itself is, az viszont mégegyszer rákerült, igaz, albumverzióban), viszont az albumon megtalálható a két új kislemez B oldalas dala, a Flexible és a Fly On The Windscreen.
A világ tehát végre utolérhette a különös, minden albumával
megújuló együttest, a fiúk pedig kipihenhették magukat egy kicsit. Ám ekkor
hirtelen visszaüt a négy év minden megfeszített munkája, éjszakázása, sikere
és viszontagsága: Dave idegösszeomlást kap és szanatóriumba kell szállítani.
Mivel Dave állapota nem javul, az együttes eldönti, hogy feloszlik. Alan a
két sikertelenebb, általa is készített kislemez miatt úgy érzi, hogy a zenéjére
már nem kíváncsi senki, viszont ekkor Martin lép a színre: összetartja az
együttest, és megfeszített munkájával oroszlánrészt vállal a következő albumon.
A The Singles 81-85 image-e annyi meglepetést okozott,
hogy a lemez borítóján az együttes tagjai láthatóak ma már mókásnak (vagy
gyanúsnak) tűnő pózban.
A B oldalon található számok, valamint a kislemezes dalok dalszövegei valóban nem találhatóak meg sehol, (főleg nem magyarul), és általában kevés szó esik róluk. Pedig ezek nem mindig rossz számok, sőt! Arról már a Speak And Spellnél szó esett, hogy az Ice Machine és a Shout! az album ütőkártyái lehettek volna, ha albumra készültek volna a fiúk, valamint a Fools is kellemesebb a fülnek, mint a Construction Time Again több száma, csak éppen egyáltalán nem illeszkedik az album mondanivalójába (mint ahogy a Set Me Free sem a Some Great Reward-ra). Egyáltalán a B oldalas számok két legfőbb jellemzője a ködös mondanivaló, valamint az, hogy nem igazán illeszkednének az aktuális album koncepciójába, felépítésébe. De nézzük a számokat! Íme a Dreaming Of Me maxilemez B oldalán található Ice Machine, rendkívül érdekes szövegekkel és egy kissé Bonanzás hangszereléssel. Feltűnő, hogy a szám hangszerelése jobb, mint sok-sok Speak And Spell-számé, de a maxilemez A oldalán található Dreaming Of Me-nál biztosan jobb... A New Life B oldalán található Shout! is nagy buliszám, ismerősnek tűnő, kedves refrénnel. Teljesen ugyanaz a helyzet, mint az Ice Machine-nál: az adott korhoz képest igényes zenei alap, és rendkívül zavaros szövegek. Nem csoda, hogy ezt a két számot még a Some Great Reward Touron is játszották. Az Any Second Now Martin hangja nélkül is kellemesen hat, a Now This Is Fun őrült ritmusa viszont Dave vokáljával is gyenge. Itt a szövegek már Martin kissé borongósabb, "A Broken Frame-esebb" hangulatát közvetítik, de ehhez a pörgős alap nem igazán stimmel. A The Meaning Of Love B oldalán található Oberkorn (It´s A Small Town) egy Martin által komponált instrumentális dal, az aktuális koncertkörút nyitódala. A luxemburgi kisvárosban töltött napok ihlették meg a dalt, amely gyönyörű szépre sikerült. A következő két szám, a Leave In Silence B oldalán található Excerpt From My Secret Garden és a Further Excerpt From My Secret Garden tulajdonképpen az atmoszférikus albumszám két táncolhatóbb, haladóbb (Alan Wilder-gyanús) táncolható verziója. Meglepő, hogy ezzel nem rontották el az albumverziót (mint pl. Higher Love - adrenaline mix), sőt a két szám és az albumverzió remekül kiegészíti egymást. A Get The Balance Right!kislemez tökéletes átmenetet képez az A Broken Frame és a Construction Time Again hangzása között. Táncolható, remek ütemek, előremutató, aktiváló szövegek, az érzelmek néminemű háttérbeszorulása a jellemző. A kislemez B oldalán található The Great Outdoors! az első Alan&Martin instrumentális single, érdekes, megnyugtató hangzással. Meglehetősen hasonlít a dal az Oberkorn-ra. Az Everything Counts B oldalán található Work Hard! a legegyszerűbb szövegű Depeche Mode-dal. Programadó single (ekkortájt az együttes megfeszített erővel dolgozott) igazi csörömpölős hangzással. Az ember felfrissül tőle, bár a szöveg egy idő után monotonná válhat. A Love, In Itself B oldalán található Fools-ról már elmondtam, hogy miért is nincs fenn az albumon (a Construction Time Again-en), noha ez volna az album egyik legletisztultabb száma (sőt sokak szerint jobb a Love, In Itselfnél is). A szövegeket ember nincs, aki kibogozza - tehát egy tipikus Alan Wilder szám. Mint ahogy az 1984-es In Your Memory is az (a People Are People B oldaláról) a maga félelmetes, csörömpölős hangzásával és elvont szövegeivel. Eléggé idegesítő ez a dal. Itt az ellentét is, a tingli-tangli (Set Me Free) Remotivate Me, ami már ismét egy Martin&Alan közös mű (ma már valószínűleg mindketten szívesen letagadnák...). Kellemes táncolható ütemek, aranyos szövegek - de ez nem igazán Depeche Mode. A Blasphemous Rumours B oldalán a Somebody remixverziója szerepel, ami jobb, mint az eredeti. És most jön az 1985-ös négy szám, először az első maxi, a Shake The Disease. A Depeche Mode újabb remekműve. Simogató és mégis táncolható zene, remek szövegek (jó nehéz megérteni hallás után, mert a szövege nincs meg "hivatalosan" senkinek, mindenki hallás után próbálta elkapni, hogy miről is szól), és az egyik legkönnyebben fülbemászó (és a legnehezebben kiénekelhető!!!) refrén. Meglepő módon szó sincs benne semmi Construction Time Again-es, Some Great Reward-os csörömpölésről - a hangszerelés talán a My Secret Gardenhez, vagy a The Sun And The Rainfallhoz áll közel! Brilliáns kis csoda á la DM. Emlékezetes videóklip (lehetett volna jobb is, de hát majdnem minden Mode-klip lehetne jobb is), csak a siker nem jött be. Óriási koncertkedvenc lett a dal. A B oldalon egy nagyon érdekes dal volt található, Flexible címmel. Ez egy country-s westernes beütésű kis dalocska volt, amit mi, mai rajongók (így a Personal Jesus után) már fel sem veszünk, pedig ez nagyon nagy döbbenetet kelthetett akkortájban a rajongók körében. Remek dal ez is! Bulizós alap, és a népszerűség elmúlásáról szóló keserű szövegek (aktuális!), miszerint: "Open the window and out go ideals". Nézzük a másik maxit! Az It´s Called A Heart teljesen más, mint a Shake The Disease. Ez egy kedves, ugrálós buliszám, aranyos (de ha úgy értelmezzük, fájdalmas) szövegekkel, és teljesen csörömpölős alappal. Itt is emlékezetes a klip, de főleg az, hogy ez sem tudott sikereket elérni (no meg az, hogy a kiadása után nem sokkal omlott össze Dave egészsége). Talán már ezt a rémületet vetíti előre a Fly On The Windscreen, ami egy Martin által komponált szám, és igencsak sötét, szomorú hangulatú. A vigasz azonban ott van a szám végén: noha minden szomorú, de "Come here, kiss me, now", mi élünk, szeretjük egymást, szeretkezünk és ezzel lázadunk. Tipikus Black Celebration-életérzés - csoda hát, hogy fel is került a Black Celebration albumra? Jellemző a kislemez kétarcúságára, hogy amíg az It´s Called A Heart feledésbe merült gyorsan, addig a Fly On The Windscreen-t még az 1993-as Devotional Touron is játszották!
Ezzel a kislemezzel zárul a Depeche Mode "első nagy korszaka", az 1981 és 1985 közti időszak. A vidám fiúcsapatból indusztriális zenét játszó lázadók lettek, a múlékony BRAVO-kedvencekből egy örök időkig rajongásig kísért, fantasztikus együttes, elképesztő fanatizmusú rajongótáborral. És még csak most jön a java!
Készítette: Szigeti Laci.